Nemrég halálközeli élményt éltem át. Nem fogom itt részletesen leírni – az az enyém. Csak a lényeget mondom: abban a pillanatban úgy éreztem, Isten előtt állok. És egyetlen dologgal jöttem vissza, amit feladatként értettem meg: vizet áldani, ami segít az embereknek őszintén megbánni, amit rosszul tettek. És megértettem azt is, hogy megtisztulni és bocsánatot nyerni nemcsak a gyóntatófülkében lehet – mindenütt, ahol az ember őszintén, egyedül Isten előtt nevén nevezi a vétkeit, és megbánja őket.

Nem tudom bizonyítani, amit átéltem. Nem kérem, hogy elhidd. Csak azt tudom, mit tett velem: elkezdtem komolyan venni a saját vétkeimet. Néven nevezni őket. Igazán megbánni – nem csak úgy futólag, két dolog között. Először inkább tanácstalanságból mostam meg közben a kezem, mint meggyőződésből. És pont akkor értettem meg, miért a víz: a kéz az, amivel ártottunk, és amivel bocsánatot fogunk kérni. Ima közben megmosni egyszerű, testi „igen” arra, amit kimondunk.

A bűnbánat vizét magam áldom meg, kis tételekben, imával. Nem szentség, és nem kötődöm egyetlen egyházhoz sem. A bocsánat nem az üvegben van – Istennél van, és a szíved őszinteségében. A víz jel: valami, amit a kezedben tarthatsz, miközben kimondod, amit nehéz kimondani.

Miért árulom, és miért nem osztogatom

Gyakran megkérdezik, és jogos kérdés. A válasz egyszerű: az üveg, a parafa, a pecsét, a nyomtatás, a doboz, a postaköltség és az idő pénzbe kerül. A 14,90 € fedezi ezeket, és marad valami a családomnak is. Semmi más nincs mögötte.

Ezért az ima és a szertartás útmutatója ingyen letölthető – a szertartást a mi vizünk nélkül is elvégezheted. Ha megveszed az üvegcsét, egy tárgyat veszel, nem bocsánatot. És ha nem segít, küldd vissza 14 napon belül, kérdés nélkül.

Nem ígérek olyat, amit nem ígérhetek. Ígérek tiszta vizet, becsületes csomagolást, átlátható eredetet és egy imát, amit magam is imádkozom. Ha segít, betöltötte a célját.